–én: Mit jelent a „székely” nevezet? Ethnographia. IX. évf. (1898) 5. sz. 397–398. ALEXICS György: Csángó. Magyar Nyelv. IX. évf. (1913) 8. sz. 349–352. ALEXICS György: Oláh. Román. Magyar Nyelvőr. XLIII. évf. (1914) 9–10. sz. 401–408. BENKŐ Lóránd: A székely néprésznév ómagyar történetéhez. Magyar Nyelv. XCVIII. évf. (2002) 3. sz. 257–265. HASAN Eren – PAIS Dezső: A székely név magyarázatához. Magyar Nyelv. XXXIX. évf. (1943) 3. sz. 205–209. HORGER Antal: A csángó név eredetéhez. Magyar Nyelv. IX. évf. (1913) 9. sz. 418–421. HORGER Antal: Oláh és olasz. Magyar Nyelv. XXI. évf. (1925) 7–8. sz. 175–180. KESZTHELYI Miklós: Román és oláh. Magyar Nyelvőr. XLV. évf. (1916) 9–10. sz. 417. KOVÁCS Márton: A csángó név eredete. Magyar Nyelvőr. XLII. évf. (1913) 1. sz. 34. KRISTÓ Gyula: A székely népnév első vokálisának milyenségéről. Magyar Nyelv. XCIX. évf. (2003) 4. sz. 468–470. MELICH János: A székely és csángó név eredete. Nyelvtudományi Közlemények. XXXV. évf. (1905) 3–4. sz. 479–480. RÁSONYI László: A székely név eredete. Magyar Nyelv. LVI. évf. (1960) 2. sz. 186–194. MÁRTON Gyula: Adatok a moldvai csángó nyelvjárást ért román hatáshoz. Magyar Nyelv. LVII. évf. (1961) 3. sz. 363–366. SZŐCS István: Tisztázott-e a székely népnév? Korunk. XXXVIII. évf. (1979) 7–8. sz. 607–609. VERES Ferencz: Honnan vették a csángók nevüket? Magyar Nyelvőr. XIV. évf. (1885) 11. sz. 519. |